A művészek

Ludvig Dániel, Magyarország

1981-ben született Zalaegerszegen. 1999-ben végzett reklámgrafikusként Pécsen. Nagy hatással volt rá festőművész édesapja. Festészetével az ősidőkből eredő emberi érzéseket, ösztönöket, a természet törvényeinek örökkévalóságát szeretné kifejezni. Vonzza az ember előtti időkből és az emberi civilizáció korai időszakából származó, letisztult formavilág, festészetével ehhez keresi a legmegfelelőbb kifejezést, technikákat.

Kedveli a monumentális, plasztikus kifejezésmódot. Legtöbb festménye egy később születendő szobor víziójaként is felfogható. A spanyol viadalok bikáit súlyos, tömör foltokként ábrázolja, a nagyítás és a túlzás művészi eszközét használva. A képi valóság szimbólumokon át üzen a nézőknek. A tüzet, az elemek dinamikáját őserővel felmutató művész saját, egyéni stílust alakított ki fiatal kora ellenére. Kedveli az arany, a narancs, a fekete különböző árnyalatait, mellyel energiával telivé varázsolja a vásznat. Az anyagszerűség szinte megfoghatóvá válik képein. Gyerekkora óta résztvevője hazai és külföldi Nemzetközi Művésztelepeknek (pl. Csuta Művésztelep, Békés; Gyomaendrődi Művésztelep; Ludvig Művésztelep, Nagykanizsa; Tamási Művészkert, Biellai Művésztelep, Olaszország; Lendvai Művésztelep, Szlovénia; Hudek Art Művésztelep, Maria Bistrica, Horvátország).

Ungvári Bazán Vladimir, Magyarország

1975: ungvári Művészeti Szakközépiskola, iparművészeti szak, mesterei: Duncsák Attila, Petki Sándor, Petreczky László. Elsősorban olajképeket alkot. Igen élénk színvilág jellemző rá, ahol gyakran az alapszínek kapják a főszerepet. Egyes természeti indíttatású képein és figurális kompozícióin a kortárs kárpátaljai és felvidéki indíttatás mellett a pop-art és a gesztusfestészet elemei is kimutathatóak.

Korbely István, Magyarország

Már gyermekkoromban érdekelt a rajzolás, s 25 évesen rádöbbentem, hogy a festészet lesz az ami jövőbeli életemet ki fogja tölteni. Majd megismerkedtem Csuta Györggyel, aki a békési művésztelep vezetője. Meghívott a telepére ahol már professzionális művészek dolgoztak. Igazából itt szippantottam bele először a terpentin, lenolaj illatába. Lenyűgözött ez a szentély ahol láthattam a művészeket munka közben. A művésztelep után kinyílt a világ. Meghívtak több szimpóziumra megismerhettem a különböző országok, kontinensek kortárs műveit, ami teljesen megváltoztatta látásmódomat, rálátásom lett egy objektív világképre. Ezt követően jelentkeztem Zebegénybe, művészeti képzésre, Aknay János volt a mesterem a plen air szakon. Nagy szerencsémre ekkor indul Szarvason egy felsőfokú művészeti képzés, és vendégdiákként részt vehettem a foglalkozásokon, főként anatómiai rajzokat, ábrázolást, illetve festészetet tanultam.

1999-ben a munkáim alapján felvettek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, ami hivatásos alkotóművésszé avanzsált. Ekkorra már kialakult stílusom volt, sok egyéni és csoportos kiállításokon vettem részt, külföldön és itthon is. A sikerek vittek mindig előre a pályámon, visszaigazolás és motiváció nélkül számomra nehéz lenne az alkotás. Számos galériának dolgoztam, a gyűjtők és a magánszemélyek felfigyeltek munkáimra. A festészet biztosítja a megélhetést a mai napig.

Sebestyén János, Magyarország

Sebestyén János festőművész 1977-től 80-ig a moszkvai Állami Szurikov Képzőművészeti Akadémián – a szentpétervári mellett ez a másik legjelentősebb orosz akadémia – kezdte, és Budapesten a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Kokas Ignác osztályában fejezte be tanulmányait. Több mint 20 ország tehetségei között fejlődhetett, alkothatott, s az elsősorban ott teremtett kapcsolatai révén azóta is magasan jegyzett nemzetközi művésztelepek rendszeres vendége Európa-szerte.

Belföldön és külföldön egyaránt számos kiállításon vett részt, művei több magángyűjteményben megtalálhatók a nagyvilágban. Idehaza többek között Budapesten az Egyetemi Színpadon (1987-ben), az Operaház Vörös Szalonjában (1990-ben és ’99-ben) Pécsett, Kecskeméten, Szegeden, Nagykanizsán, határainkon túl túl pedig Bécsben, Koppenhágában, Stockholmban, a hollandiai Nordeidében, Goudában és Rotterdamban, a finnországi Hyvinkaa-ban és Helsinkiben állították ki munkáit.

Közreműködött színházi produkciókban (TranzDanz, Magyar Állami Népi Együttes: Pannon Freskó), több könyv jelent meg az ő illusztrációival. A ’90-es végén Nyitott Műterem címmel sikeres összművészeti esteket szervezett, miként a budai várban a Secco Galéria évekig futó, nagysikerű programjai is az ő nevéhez fűződnek.

Várhelyi Tímea, Magyarország

1994-1998: a NÉMO Képzőművészeti Szabadiskolában mestere Nádor Tibor festőművész. Művészeti tanulmányait az egri Eszterházy Károly Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakán végezte 1996-2000 között. 1995 óta rendszeresen kiállító művész, valamint a Nagykátai- (1994), Pilismaróti- (1995-1999), Tabi- (2000), Szigetmonostori- (2001) művésztelepek alkotótáborainak résztvevője. A nagybányai iskola plein air festészetét folytatja perspektívájában rövidre zárt, oldott kompozíciójú, látványalapú, erdei tájakat és az embertől elhagyott tájrészleteket megjelenítő tájképein. Színei a posztimpresszionista hagyományoknak megfelelően visszafogottak, a lavírozás révén egymásba fonódók. Kizárólag természetes anyagokkal dolgozik (szén, kréta, olaj, pasztell). Portrémunkáin a modellek személyisége léleklátó igénnyel összegződik.

Ducsai Zoltán, Magyarország

Középiskolás kora óta foglalkozik festéssel, grafikával. Az egri Tanárképző Főiskolán 1988-ban diplomázott rajz szakon. Egerben él, az egri Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola és Kollégium tanára.

Alkotásai állandó kiállításon láthatók : Hotel Szalajka Liget, Hotel Eger – Park, miskolci Art Galéria, egri Oxford International Language School. Festményei és rézkarcai a világ számos pontján megtalálhatóak.

Kele Juci, Magyarország

Juci vagyok. Táncolok. Festek. Tervezek.
Magányos tiniként átélt fájdalmaimat titokban festettem ki magamból.
Építészként a textúrák, arányok és a színek ragadtak magukkal.
Mamaként új fejezet kezdődött el az életemben. Lányaim tükröt tartanak nekem, ezáltal újra megtalálom magam – ahogy táncban, meditációban, önismeretben és szerelemben is.

Festés közben egy tündérekkel, sámánokkal teli pszichedelikus álomvilágban élek. Képeimen az álom és a lélek világa elevenedik meg, hol mesefigurákon keresztül, hol nonfiguratívan.
Visszatérő témáim a magány, a szabadság, a meditatív állapotok és ezek mélységeiben történő egyesülésünk a végtelennel, az elvágyódás és a megérkezés kettőssége. Ugyan saját élményeimet festem meg, de a bennük megélt érzések, remélem, összekapcsolnak minket.

Ludmilla Baitsaeva, Oroszország/Magyarország

Ludmilla Baitsaeva húsz évig textiltechnikákkal foglalkozott, majd 16 éven át tűzzománcokat készített. Néhány éve művészete új irányt vett, amikor elkezdett akrillal, valamint olajjal festeni. A hazája legmagasabb művészeti kitüntetésével is elismert alkotó a kendlimajori művésztelepek rendszeres résztvevője, az oszét régióban pedig ő maga is szervez szimpóziumokat fiatal, tehetséges nők részére. Néhány éve Miháldon is vett egy házat. A képzőművész elmondta: „Hat éve Magyarországon élek – ez a saját döntésem, választásom és álmom volt, hiszen 16 éve, amikor először itt jártam, beleszerettem ebbe az országba. Szóval vettem itt egy házat, ahol egyedül éldegélek. Olyan ez, mint egy magányos utazás, ami egy új élet és új szituációk felé vezet.”

Zeljko Hudek, Horvátország/Ausztria

A horvát származású, de Ausztriában élő Zeljko Hudek meseszerű figurái kedvesek, sőt, viccesek, ám ha valaki a látvány mögé néz, megpillanthatja az élet valóságát. A graffitit a házak falán, a szemetes utcát, a kéregető koldust, a dülöngélő részeget vagy éppen a kuncsaftra váró prostit. Hudek képein persze nem csak önmagában az alakok groteszkek, a nyüzsgő kisváros is magában rejti az ironikus ellentmondást.

Zeljko Hudek már gyerekkora óta fest, ám művészete csak 2006 óta jelent megélhetést is számára.
Édesapja operatőr volt a jugoszláv, majd a horvát állami televíziónál, később hangmérnökként dolgozott a filmgyárban. A művészeti egyetem elvégzése után ő is egy rajzfilmstúdióban kezdett dolgozni, ahol háttérképeket készített.

Aljona Shapovalova, Oroszország

Az Észak-Oszétiában született művész 2007 óta tagja az Orosz Művészek Egyesületének és a Művészetek Nemzetközi Szövetségének. Művei számos múzeumban megtekinthetőek, valamin Oroszországban, Svájcban, Szerbiában és hazánkban is megtalálhatóak magángyűjteményekben.

Akhsar Esenov, Oroszország

A kaukázusi hegyekben élő, oszét tanár, Akhsar Esenov a kicsi, élénk színű fosszíliákért rajong. Képeire gyakran pingál csigákat, kagylókat – jász motívumokat. Az oszétoktól származó jászokkal a népművészetben fellelhetőek a hasonló motívumok.

Bereczki Kossack Katalin, Magyarország

Bereczki Kossack Katalin keramikusművész pályájának kezdetétől mélységes vonzódást érzett az ősi kultúrák iránt. Közép-Keletet-európai vonatkozásban elsősorban a pennsylvaniai ősi világkép foglalkoztatta, majd mind szélesebb egyetemes kultúrtörténeti tanulmányokat folytatott. A művész 1977-ben berlini nagydíjat kapott.

A keramikusművész Afrikában a Mali törzsnél élt és dolgozott három hónapon keresztül, így megtanulhatta az ott élő asszonyoktól az ottani kerámiakészítési technikákat. Katalin a törzzsel együtt natúr környezetben bányázta az agyagot és formázta az edényeket, rengeteget tanult tőlük. Azonban ő is tudott nekik valamit tanítani, mert az ottaniak nem ismerték a hagyományos kemencét, ezért megmutatta nekik a kenyérsütésre, főzésre és kerámiaégetésre alkalmas kemencék építését. Bereczki Kossack Katalint az ősi kultúra iránti vonzódás, a természetesség, a nőiség kérdése foglalkoztatja. A keramikusművész Európa számos országában megmutatta műveit, alkotásait láthattuk mind csoportos mind egyéni kiállításokon.

Elena Shumacher, Oroszország

Elena Shumacher 1969-ben született Novomoszkovszkban. 1993-ban végzett a Szmolenszk Pedagógiai Intézet grafikai művészet szakán, de csak 15 évvel később kezdett el professzionálisan festeni. A művészeti kritikusok szerint ez volt a művészet győzelme a mindennapi élet szürkesége felett. Csak az első öt évben már 13 egyéni kiállítása volt Oroszországban és külföldön egyaránt.

Rusudan Khizanishvili, Grúzia

A grúz Rusudan Khizanishvili, diplomáit a J. Nikoladze Művészeti Iskolában és a Tibiliszi Állami Művészeti Akadémián szrezte. Rusudan számára az üres vászon egy menekülési út vagy egy intradimenzionális kapu a felé az új világ felé, melyet képzelete teremt. E világban, melyet olyan erős nők népesítenek be, akik a társadalmi terheket nap mint nap cipelve sem veszítik el ősi vonzerejüket. Rusudan gyakran megjelenít állatokat is, melyek szimbolikus útmutatóként szolgálnak kultúrák és identitások között. Magabiztos színhasználata az olajfesték érzékeny kezelése mutatja azt az érettséget, amely miatt világszerte galériák és magángyűjtők vásárolják képeit. 2015-ben 10 munkáját a grúz nemzeti örökség részeként megvásárolta a Grúz Nemzeti Történeti és Kulturális Múzeum.

Szergej Komjagin, Oroszország

A művész a Szmolenszki Pedagógiai Egyetem Művészeti karán festészettel és professzionális fotózással foglalkozik. Számos művésztelepen vett részt, többek között:
2015 – «DFEWA» Mallnitz, Austria
2015 – Festival «ORIGINES» Alboussière, France­
2016 – Kusadasi Municipality International Painting Workshop
2016 – V. Egri Művésztelep
2016 – 24. Ludvig International Symposium, Kendlimajor, Nagykanizsa
2017 – 25. Ludvig International Symposium, Kendlimajor, Nagykanizsa

P. Kovács Péter, Magyarország

P. Kovács Péter vagyok. 1975-ben Veszprémben születtem. Életem jelentős helyszínei a Balaton és Veszprém. Műszaki tanulmányaim alatt és azt követően sem távolodtam el a festéstől.Az utóbbi években pedig a festés még nagyobb hangsúlyt kapott az életemben. Képeimen nem az ember, inkább az őt körülvevő világ kap hangsúlyt. Az utcák, terek, tájak. Ettől függetlenül előfordul az ember is egy-egy munkámban. Képeim, munkáim  megvásárolhatók.

Róla írták: “P. Kovács Péter festő- és szobrászművész akvarelljein tájakat, virágokat, a természet lágyságát, szépségét jeleníti meg, de festményein szerepelnek utcazenészek, városi életképek, színek, fények és hangulatok.. Az izzó fém, a lüktető élet, a csend, a természet szépsége, a humor, a groteszk mind sajátos kifejező eszköze művészetének.”

Szepessy Zsófia, Magyarország

2010-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem textil szakon, festészettel ez után kezdtem el foglalkozni. Schatz Zoltán festőművésznél tanultam realisztikus festészetet. A kezdetekben reprodukciók készítésével foglalkoztam, majd tagja lettem a Neopaint Works alkotócsoportnak. Elsősorban kül- és beltéri dekoratív falfestéseket készítünk, munkáink számos helyen megtalálhatóak, így Egerben is. Az alkotócsoporttal készülő közös munkákon kívül saját festmények készítésére is igyekszem időt szakítani.

Szőke Péter Jakab, Magyarország

Festek, mutatni más szemén át a világot, hogy tudjanak nevetni a bohóc bukfencén, hogy járja táncát Don Quijote Panzával, hegytetőről tájat belássak, mutassak ujjammal lebegő felhők közé, hogy a rút a szépet kézen fogja, a jó ne legyen gyámoltalan többé, hogy a por és olaj legyen szín és fény.

Alakjaimat a valóságból merítem, formálom és keresem a színeiket addig, míg meg nem találom.

Elindít egy emlék, egy látott pillanat vagy egy gondolat. Mikor eldöntöttem milyen történés, alak fejezi ki legjobban azt, amit szeretnék, vázlatokon irányokat, arányokat dolgozok ki, vászonra viszem és a színekkel, a színek ritmusaival megadom a kép hangulatát.

Nem a valóságot festem, mégis igazabbul adják vissza képeim azt, átformálva, más színbe öltözötten, engedve szabadon gondolataimat és érzéseimet őszintén játszani.

Andreja Jovic, Szerbia

A szerb grafikusművész, illusztrátor munkáit már ismerhetjük Egerben, hiszen feleségével, Rostás Bea Piros szobrászművésszel már 2016-ban közös kiállítást tartottak a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Galériájában, idén márciusban pedig önálló kiállítása nyílt Titkos ösvények címmel.

Rostás Bea Piros, Magyarország

Rostás Beáta, becenevén Piros, Egerben született 1979-ben, jelenleg Egerben él. 2004-ben fejezte be egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának szobrász szakán, Bencsik István tanítványaként. Szakmai sikereiért már diákként Köztársasági ösztöndíjjal és éveken át Heves Megye és Eger város ösztöndíjával jutalmazták. Munkáját 2009-ben, Szerbiában a Nemzetközi Nő Művészek kiállításán „Legjobb kerámia kisplasztika” díjjal, Litvániában az Anyácska című gránit szobrát bronz diplomával díjazták, 2010-ben Heves Megyei Príma Díjra jelölték. Számos magyar és külföldi Művészeti Egyesület tagja, a diploma után Pécsett Művészeti Társaságoknál dolgozott, majd sikeresen pályázott külföldi szakmai szimpozionokon, művésztelepeken való részvételre. 2004 óta 21 Nemzetközi Kő- Szobrász Szimpozionon vett részt, az Egyesült Arab Emirátusokban, Kínában, Litvániában, Görögországban, Olaszországban, Romániában, többször faragott Egyiptomban, Oroszországban, Németországban, Törökországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovéniában. Eddig hét egyéni és 40 csoportos kiállításon mutatta be munkáit, az elmúlt 6 évben 22 nagyméretű köztéri kő (márvány, gránit, homokkő, mészkő) szobrot faragott a világ számos pontján. Munkáinak központi témája a KAPCSOLAT, kapcsolódás.